Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A túlélés dilemmái


Nem kell üldözési mániában szenvedni ahhoz, hogy az ember időnként elgondolkozzon, hogy miként készülhetne fel megfelelően egy esetleges katasztrófa helyzet, válság állapot, vagy anarchia esetén a túlélésre. Az emberek többsége nem foglalkozik ilyesmivel, de ez legyen az ő bajuk. Magam is remélem, hogy valami csoda folytán nem kerül sor ilyesmire, de azért a jobb félni, mint megijedni mondás híve vagyok. Szóval bízzunk a békében, de készüljünk a háborúra, ami alatt természetesen nem feltétlenül valós háborút értek. Inkább káoszt és éhínséget, ami óhatatlanul az erőszak előtérbe kerülését eredményezi.

 

 

 

Sokféle helyzet adódhat, de én most kifejezetten azokról az esetekről beszélek, amik több hónapig vagy évig tartanak, esetleg évtizedekre is elnyúlnak. Nyilván ezek a legrosszabb forgatókönyvek, de ezeken érdemes elgondolkodni, mert egy vihar miatti távvezeték szakadás, ha kellemetlen is, hisz kizökkent minket a megszokott kényelemből, azért nem a világ vége és viszonylag gyorsan rendeződik.

Több cikket olvastam a témával kapcsolatban, illetve rengeteg fórum oldalt tanulmányoztam. Azt tapasztaltam, hogy a témával foglalkozók többsége arra koncentrál, hogy milyen fegyverei legyenek, hogyan gyújtson tüzet, stb. Szóval ezek fontos kérdések, de csak részei egy rendszernek, s maga a rendszer sokkal bonyolultabb, mint amennyire ezt sokan végiggondolják. Itt jönnek a képbe a túlélés dilemmái.

Nézzük. Úgy érzed fel vagy készülve. Van fegyvered és tudod is megfelelően használni. Most az mindegy, hogy puskád van, íjad, csúzlid, vagy késed. A lényeg, hogy ne csak az eszköz legyen meg, hanem tényleg képes legyél azt megfelelően és hatékonyan működtetni. Ez sok és folyamatos gyakorlást igényel, bármi is az eszköz. Az, hogy x éve a honvédségnél lőttél kettőt, meg szét és össze tudtad szerelni az AMD gépkarabélyt, az nem azt jelenti, hogy most is meg tudod tenni. Te talán azt hiszed, de ha odalöknének eléd egyet, lehet, hogy meglepődnél. Lőfegyvernél a lőszer amúgy is gyenge láncszem, hisz nem fog korlátlanul rendelkezésre állni, szóval azt, ami mégis van, nagyon meg kell becsülni. Az íj ilyen szempontból praktikusabb, hisz akár magad is készíthetsz ilyet, illetve hozzá való vesszőket. Természetesen csak akkor, ha ,,béke időben” megszerzed ehhez a gyakorlati tudást és gyakorlod is. Amit nem gyakorolsz, legyen az valami készség, nyelvtudás, önvédelem, nos, az meg fog kopni. Te azt hiszed, hogy tudod, aztán élesben meg kiderül, hogy hű de régen foglalkoztál ezzel.

A fegyvereken túllépve ott van például a gyógyszerek és orvosi ellátás kérdése. Az emberiség történetét a kezdetektől kezdve mind a mai napig végig kíséri ez a problémakör. Minden igényt kielégítő vagy legalábbis a jelenlegi színvonalú egészségügyi ellátás semmiképpen nem fog működni a tárgyalt helyzetekben. Ezt el kell felejteni. Drasztikusan megnő a halandóság, és durván csökkeni fog a várható élettartam. Ez ellen nem tudsz tenni semmit, ezt el kell fogadni. Ha be is tárazol gyógyszert, azok szavatossági ideje nem túl jelentős, illetve úgy is olyan szer kellene, ami neked pont nem lesz. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy előbb diagnosztizálni kell a betegséget, aztán ismerni a megoldást. Tehát orvos kellene, meg berendezések, meg ilyesmi. Valami orvos még akár lehet is a környékeden, de az orvostudomány nagyon specializált. Egy belgyógyász nem fog tudni vakbelet műteni – s akkor még a műtéti felszerelésről nem is beszéltünk -, és értelemszerűen egy sebész nem tudja, miért fáj a májad. Mindenféle orvos meg úgy sem lesz a szomszédod. A lényeg, hogy aki rendszeres orvosi ellátásra és gyógyszerezésre szorul, annak a túlélési esélyei jelentősen csökkenek. De aki jelenleg egészséges is, az se számíthat semmi jóra, hisz bármikor történhet egy baleset vagy betegség, ami most kezeléssel gond nélkül megoldható, de mad max időkben halálossá válik. Persze erre mondhatja valaki, hogy de ott vannak a gyógynövények, azzal is mindent meg lehet oldani. Egyrészt nem lehet velük mindent megoldani, másrészt ismered a gyógynövényeket? Úgy értem valóban felismered őket? Nem arra gondolok, hogy van-e gyógynövényes könyved szép képekkel, hanem a gyakorlatban felismered-e ezt a növényt? Tudod, hogy a környéketeken hol van ilyen? Esetleg termesztesz ilyeneket a kertedben? S betegség alatt nem egy megfázást értek, hanem komolyabb dolgokat. Meg, ha van is gyógynövény kertészeted és tudod is őket mesterien használni, attól a műtétek továbbra is megoldhatatlanok. Mondjuk, vadászat közben eltöröd a kezed, lábad. Ez elég életszerű eset. Ha szilánkos a törés, akkor véged. Ha ,,normál” törés, akkor is helyre kell rakni szakszerűen. Ha nem sikerül, akkor egész életedben sántítasz majd, vagy nem tudsz a kezeddel rendesen fogni, emelni. Mind-mind komoly hátrány. Vagy az asszonynál szülés közben keresztbefordul a gyerek, se előre, se hátra. Fel kellene vágni. Sterilen, szakszerűen, meg varrni, közbe vért pótolni, fájdalmat csillapítani, stb. Nem fog menni. Ha gyerek meg is marad, az asszonynak vége. Ezt csak két, nagyon egyszerű példa, ami bármikor előfordulhat. Tehát a ,,világvége” kezdetén légy egészséges és maradj is az!

Még csak néhány részterületet érintettünk, de már most körvonalazódik, hogy aki viszonylag sokáig talpon szeretne maradni a jelenlegi világ vége után, annak rendkívül sokoldalúnak kell lennie, mindamellett, hogy ő és családja alapvetően egészséges, és a megfelelő és szükséges felszerelések jó részével rendelkezik. Továbbá magányos létre senki ne rendezkedjen be, mert nem fog működni. Csak közepes méretű közösségek lesznek működőképesek. A tanya ehhez túl kicsi. Nem tudod megvédeni, nagy utakat kell megtenned a cserekereskedelemhez, távol leszel a segítségtől. Ne felejtsd el, hogy nem lesz mobil meg internet. Azokat a rokonaidat és ismerőseidet, akik több száz km-re laknak tőled, valószínűleg soha nem látod, mert az utakat ellenőrzésük alatt tartó rablóbandák miatt túl veszélyes és csekély haszonnal kecsegtető egy ilyen ma még hétköznapinak számító helyváltoztatás. A városok túl nagyok és jobbára most is élhetetlenek, csak mesterségesen tartható fenn a ,,vérkeringésük”, vagyis aki ott marad az a biztos halált választja. A falu lesz a megfelelő hely. Ott, azokban a kénytelen-kelletlen összetartó közösségekben lesz annyi és nem több vagy kevesebb ember, ami kell a megfelelő védelmi erőhöz és fenntartható, önellátó gazdasági termeléshez. Egy ilyen közösségbe kerülj be és legyél ezermester, hasznos ember. Akkor lehet esélyed.

Ez az írás messze nem teljeskörű, hisz rengeteg terület van, amiről nem ejtettem szót. Csupán gondolatébresztőnek szántam abból a célból, hogy elmélkedjetek azon, valóban felkészültetek-e. Az általatok birtokolni vélt elméleti tudást képesek vagytok a gyakorlatban használni? Valóban olyan sokoldalúak vagytok, mint hiszitek? Ténylegesen hasznos tudással rendelkeztek? Ellenőrizted ezeket, vagy csak azt hiszed, hogy majd menni fog? Sok kérdés merül fel, és ha nem melldöngető, hanem őszinte válaszokat adtok magatoknak, akkor már közelebb kerültök a túléléshez.

 

 

Sok sikert…

 

 A végére egy kis érdekesség. Ha van sok pénzed, akkor jobban felkészülhetsz:


http://www.doomsdaydwellings.com/genesis-house.html

 

:)