Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dodó - Woodcraft

2014.11.10

dodo-155.jpg

A XIX. század második felében élt Amerikában egy George Washington Sears nevű fickó, akinek írói álneve az volt, hogy Nessmuk. Vadonbéli tapasztalatait osztotta meg egy bizonyos magazin olvasóival. Amolyan blogger volt ő, csak az akkori technikai viszonyok között. Kiment a pusztába, erdőbe, és levelek formájában leírta élményeit.

Nos, Nessmuknak volt egy elképzelése, koncepciója arról, hogy a vadonban milyen eszközökre van szüksége az embereknek. Mi sem bizonyítja jobban hozzáértését, hogy tulajdonképpen ma is ezekre a szerszámokra támaszkodunk, ha magunk mögött hagyjuk a civilizációt, és romantikus illúziókkal telve bevesszük magunkat a Bakony gyér erdeibe.

dodo-176.jpg

 

Napjaink woodcraft szentháromsága is ebből áll. Kisfejsze, bicska, fixpengés. Persze ez csak egy alap. Lehet variálni többféle késsel, fűrésszel, stb. De a lényeg, hogy ez a megtévesztő nevű George Washington tudott valamit. S bár nálunk sokan fanyalognak az ilyen késforma láttán, Nessmukot igazolja, hogy hazánkat kivéve sok helyen kedvelt, és használt penge kiképzést terjesztett el. Nekem Sears hitelesebb figura, mint e késforma bírálói. Ráadásul – szerencsémre – volt a kezemben a Dodo, így csak megerősíthetem, hogy jól használható, szívesen elfogadnám, és hordanám felszerelésemként. Szántó Szabolcs Késes népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere – a továbbiakban Szasza – díjat is nyert egy hasonló formával, egy Szaszmuk példánnyal. Igaz nem itthon, hanem Brunoban, 2010-ben kapta meg a Legjobb fix pengés használati kés elismerést. Ezt csak azért emeltem ki, mert ebből is látszik, hogy nálunk méltatlanul el van ásva ez a penge típus. Nézzük, mit ír önmagáról Szasza, aztán folytassuk a kés elemzését.

A cikkem további része ITT olvasható.