Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Öt perc a túlélésről 1. - Vízgyűjtés

2016.05.01

Aki kicsit is foglalkozik túléléssel, bushcrafttal, hamar megtanulja, hogy a legfontosabb dolog a víz. Hiánya nagyon hamar súlyos problémákhoz vezet. A kiszáradás rövid időn belül jelentős teljesítményromlást hoz az emberi szervezetre. Tartós hiánya pedig néhány nap alatt az örök vadászmezőkre szóló örökbérletet jelent. Az a gond vele, hogy viszonylag sokra van szüksége a szervezetnek ebből a folyadékból, és a víz nehéz. Nagyjából 1:1 arányban lehet számolni a kg és liter között. Mivel körülményektől függően a szervezet zökkenőmentes működéséhez 1,5 – 4 liter víz kell, ezért szűken számolva is naponta 2 litert (2kg-ot) kellene magunkkal cipelnünk. Ez egy napra nem is probléma. De, ha egy hétre szakadunk ki a civilizációból, vagy ha bizonytalan időre, akkor könnyen belátható, hogy akkora súlyt nem vehetünk a vállunkra. Ha a természetben vagyunk, elfogyott a vízkészletünk és nem ismerjük a környező vízlelőhelyeket, vagy azok elszennyeződtek (fertőzés, mérgezés), akkor kellenek alternatív módszerek, hogy valahogyan folyadékkal, elsősorban vízzel lássuk el szervezetünket. A víz igazából nem kiváltható, mivel minden más anyag feldolgozásához az emésztőrendszerünk további vizet von el a szervezettől. Szóval per pillanat csökkentik a szomjúságot, de középtávon gyorsítják a kiszáradást. Ilyen anyagok például az alkoholok, üdítők. Akárhogy csűrjük-csavarjuk, nomád körülmények között nagyon hamar ki kell találnunk, honnét szerzünk vizet. Természetesen több módszer létezik. Én most ebből egyet mutatok be, a gyakorlatban kipróbálva. Ebben a Bakonyi Medvekobrák csoport egy tagja volt segítségemre. Anonimitást kért, amit tiszteletben tartok.

Elmondása szerint ez a SAS (Special Air Service), közismert brit különleges katonai egység túlélési ismereteiben szerepel, ő legalábbis onnét származó leírásban találkozott vele. Maga az eljárás rendkívül egyszerű. A dolog elmélete az, hogy az éjszakai, hűvösebb levegőből kicsapódik a melegebb nappali időszak alatt pufferolódott nedvesség. Ez a nedvesség a természetben, a növényzeten, annak a felületén kondenzálódik. Szerencsére nem lenyalogatni kell a fűszálakról, mint ahogyan az állatok teszik. Végletekig leegyszerűsítve arról van szó, hogy egy darab rongyot végighúzunk a növényzet felületén. A növényekről a ruha elnyeli a vizet. Majd az így nedvessé vált anyagot kicsavarjuk, és ott a víz. De, azért a gyakorlatban kicsit cizelláljuk a műveletet. Az optimális az, ha minél jobb nedvszívó anyagot tudunk a célra felhasználni. Mondjuk egy pamut pólót. Kényelmesebb, ha ezt rá tudjuk applikálni egy hosszabb botra, mert úgy kényelmesebb a használata. Ügyeljünk rá, hogy a rongy nedvességét időről-időre ellenőrizzük, mert ha már telített a szövet, akkor feleslegesen rohangálunk vele a mezőn, nem tud több harmatot felvenni. Ha az e célra befogott ruhadarab már elég sok nedvességet magába szívott, akkor egy kellően széles szájú edény felett csavarjuk ki a tartalmát. Minél ügyesebben csorgatjuk bele, mondjuk egy csajkába, annál hatékonyabbak lehetünk. Ha nincs csajkánk, megteszi egy tetejétől megszabadított műanyag flakon is, ami üresen nálunk van (mert megittuk, ami benne volt), vagy a mások által eldobott is jó lehet, ha előtte nem benzin vagy egyéb erősen mérgező vegyület volt benne. Ez utóbbiakat jellemzően szaglással meg lehet állapítani. Ha bizonytalanok vagyunk, akkor inkább keresgéljünk tovább, nehogy a talált, vízgyűjtésre alkalmasnak tűnő edény oldaláról valami durva méreg oldódjon le. Ha végképpen nincs semmi, amibe felfoghatnánk a vizet, akkor közvetlenül a szánkba csavarjuk a folyadékot, a gyűjtő rongyból. Ez persze így nem lesz túl tiszta, de hangsúlyozom, hogy ezt a módszert extrém helyzetekben használjuk, amikor a finnyáskodás és az élet között kell választanunk. Természetesen, ha van rá lehetőség, akkor igyekezzünk szűrni, de legalább ülepíteni az anyagot, hogy a vízben oldott por tudjon frakcionálódni az edény alján. Ilyenkor ügyeljünk rá, hogy ülepítést követően már ne rázzuk fel a tárolót. A nagyobb szennyeződéseket kézzel is kiszedhetjük. Nyilván arra azért nem kell számítani, hogy ásványvíz tisztaságú nedűhöz jutunk. Ugyanakkor az a néhány korty jelenti a határt a jelen és a jövő, a ma és holnap, élet és halál között.

A képen látható vizet egy kb. 5 x10 méteres területről sikerült összeszedni, olyan 30 - 40 perc alat. A mennyiség fél liter. Szűrés forralás során kb. 1 dl - el csökkent a mennyiség. De a vérhas mentesség oltárán ennyit fel lehet áldozni.

Javaslom, hogy akit ez a dolog komolyan érdekel, az ne csak az elméletet gyűjtse magába, hanem próbálja is ki ezeket a módszereket. A készségszintű tudás, ami igazán hasznos lehet. Illetve tökéletesíthetjük a módszert a saját ötleteinkkel, amik menet közben keletkeznek. Ezúton is köszönöm névtelenségbe burkolózó segítőmnek, hogy elvégezte a próbát! Ő egyébként ivott is a fenti módszerrel nyert vízből, és még életben van. smiley

Jó társaságot, és főleg sok releváns, gyakorlatias képzést, tanácsot találtok a Facebookon szerveződött TBT (zárt) csoportban.

Egészségetekre! smiley

 

SAS harmat módszer

 

SAS harmat módszer

 

SAS harmat módszer

 

13106761_481148702096403_1276051842_o.jpg

 

SAS harmat módszer

 

Keresd egyéb anyagaimat az alábbi csatornákon:

sgt.Blessed Facebook csatorna

sgt.Blessed G+ csatorna

sgt.Blessed Youtube csatorna