Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ereszkedés és kapaszkodás a Tési-fennsík peremén

2015.07.28

tes-20150712.jpg

 

Soha nem csináltam titkot belőle, hogy a kedvenc túra helyem a Bakony. Feltehetőleg azért, mert ott nőttem fel. Jelenleg és már jó ideje Székesfehérváron élek, ami a Mezőföld területén helyezkedik el. Ez a rész gyakorlatilag az Alföld része a Dunával átszelve, elválasztva. A lényeg, hogy a szintkülönbségek alacsonyak, erdők pedig gyakorlatilag nincsenek. Ez számomra idegen vidék, de az élet ide sodort, itt adott munkát, ezért természetes és kedves közegemből kiszakítva élek. Ezt szerencsére tudom kompenzálni egy kis túrázással, ami nem is olyan nehézkes, hisz a Bakony lábai már az ablakunkból látszanak. Egy forró, júliusi vasárnapon útnak indultam párommal, hogy tegyünk egy kis kört Tés kiindulással, érkezéssel. A Bakonyon belül több kedvenc helyem van. Ezek közül az egyék, Tés és környéke. A fennsík természetesen gyalult, egyenes felszíne szinte szakadékként süllyed alá a Gaja völgyébe. Csodálatos erdőkön, kicsiny mezőkön kanyarog le és fel az ösvény a Tés, Római-fürdő, Jásd háromszögben, érintve az OKT  egy szakaszát.

 

tes-20150712--3-.jpg  

 

 

 

 

 

Tésen, kb. a falu közepén parkoltuk le az autót. Egy ideig gondolkodtunk, hogy a kék sáv jelzése mentén ereszkedjünk-e le Jásd felé, vagy inkább a kék négyzeten, Római-fürdő irányába kezdjünk. Végül ez utóbbi mellett döntöttünk, mert ez enyhébben ereszkedik, mint a Jásd felé vezető, és párom aggódott, hogy térdei rosszul tűrnék a meredek, gyorsan szintkülönbséget vesztő kék sávot. A falu csendes, sok eladó házzal. A szeszes italt is forgalmazó vállalkozás teraszán volt egy kis élet. Mondjuk, ebben a melegben kellemes lehet egy sör mellett ücsörögni. Korábban – egy másik túra alkalmával - voltam bent, és tetszett, hogy az idős tulajdonos elvegyül a vendégek között és beszélget velük. A szélmalmokat kihagytuk, mert engem zavar, hogy egy ház udvarán kell oda keresztülmenni.  Vízvételi lehetőség van, legalábbis a temető mellett láttam egy közkutat.

A falu határában volt egy kis közjáték. Párom 8-9 éves Quechua bakancsának talpai elkezdtek leválni. Első reakciónk az elképedés, majd az elkeseredés volt. Arra gondoltunk, hogy mehetünk haza lógó orral, hisz talp nélkül nem tud végigjönni a túrán. Aztán mielőtt teljesen átadtuk volna magunkat a kétségbeesésnek és önsajnálatnak, eszembe jutott, hogy van nálam DuckTape szerű ragasztószalag. Ezzel megerősítettük a kimúlás szélén tántorgó bakancsokat – az út során többször is, ahogy a talpak hasadtak tovább -, majd leleményességünktől és felkészültségünktől fellelkesülve, folytattuk az épen csak megkezdett utat.

 

tes-20150712--4-.jpg

tes-20150712--5-.jpg

tes-20150712--6-.jpg

tes-20150712--7-.jpg

tes-20150712--36-.jpg

tes-20150712--37-.jpg

tes-20150712--52-.jpg

tes-20150712--13-.jpg

tes-20150712--26-.jpg

 

A települést elhagyva, a gyalog ösvény rövid idő alatt beletorkollott a széles, erdei murvás útba, ami elvileg, kerékpárút akar lenni. EU-s forrásból hozták létre, átereszekkel, kilátókkal, pihenőkkel, amikben farönkből készült kerékpártároló is van.  Ezt a szakaszt ebben a tűző napsütésben – árnyék hiányában - nem kedveltem annyira, de ha montis lennék, valószínűleg értékelném a kivitelezők erőfeszítését, hogy egy kerékpár sztrádát hoztak létre az erdő közepén. Szerencsére gyorsan elértük a Római-fürdőt. Nem mentünk el egészen a kék keresztig, hanem még előtte, a számtalan spontán ösvény egyikkén ereszkedtünk le a Gaja szintjéig.  Itt elkészítettük a kötelező fényképeket, aztán kis pihenőt követően megkezdtük az előttünk lévő magasságok legyűrését. A Gajától egy igen hirtelen emelkedő, siratófalon – nem a hivatalos úton - értük el az OKT kék sáv jelzését. Ez kísért el minket egészen Tésig. A hol kiszélesedő, hol összeszűkülő ösvény, kerékjárat, elég jól el van látva jelzésekkel, bár egyes szakaszait igen benőtte a növényzet. Machete azért még nem kell ezekhez a részekhez, de itt-ott már határeset. Érdekes anomália volt, hogy találtunk egy újonnan telepített pihenőt a szakaszon, ahol még a szemetesben jó állapotú műanyag zsák is volt. Ugyanakkor a szinte gyári állapotú padok és asztalok nem voltak megközelíthetőek a másfél méteres gaztól. Egy helyen pedig a kerékpárúton elhelyezett, irányjelző táblákat szedte le a szél vagy vandálok.

 

sam_2826.jpg

tes-20150712--57-.jpg

tes-20150712--19-.jpg

tes-20150712--20-.jpg

tes-20150712--21-.jpg

 

Római-fürdő és Jásd között – örvendetes módon - két sátortábort is találtunk a kék sáv jelzés mentén. Az egyik egy cserkésztábor volt, a másik valamilyen egyházi szervezésű tábor. Mindkettőben éppen az ebéd készült arra jártunkkor, és mindkettőben pont dalokat tanultak a gyerekek. Nagy létszámú tábor volt mindkettő, különösen az egyházi tábor. Engem annál inkább meglepett, hogy kifejezetten gyalogos turistával, vasárnap, szép időben, egyáltalán nem találkoztunk a z OKT általunk bejárt szakaszán.  

 

sam_2816.jpg

tes-20150712--55-.jpg

 

Az útvonal nagyjából alkalmazkodik a Gaja medréhez, illetve egy helyen keresztezi azt. Lehet, van a közelben híd is, de mi azt nem láttuk, nem kerestük, hanem átkeltünk a sekély patakon. Romantikus módon, mivel páromat az ölemben vittem át, tekintettel arra, hogy bakancsa már nem volt a helyzet magaslatán.

 

tes-20150712--58-.jpg

tes-20150712--59-.jpg

sam_2803.jpg

sam_2806.jpg

 

Jásd települést korábban csak súrolta az OKT nyomvonala. Most a régi szakaszon a jelzések le vannak festve szürkére. A területet mezőgazdasági termelésbe vonták. Az új és példásan, szinte szájbarágósan kijelzett szakasz, a falun visz keresztül, de ugyan ott hagyja el a falut, mint az előző. (Az OKT hivatalos oldalán még nincs feltüntetve a változás, ezért írtam nekik egy mailt. Megnyugtattak, hogy tudnak a dologról, csak még nem állt módjukban az oldalukon ezt átvezetni) Onnét kezdődik egy egészen Tésig tartó durva – persze ki mihez van szokva - emelkedő. A gyakori, rövid pihenőkkel meg-meg szakított kapaszkodást végül a tési házak vonala töri meg. Újra felértünk a fennsíkra.  Sajnos a telefonba integrált GPS eszközzel bénáztam egyet útközben, ezért a pontos távot és szintkülönbséget nem tudtam szabatosan lemérni. Nagyjából 12,2 km út és 500 méter összesített szintkülönbség lehetett mögöttünk. Elbaktattunk a falu közepén lerakott autóig, aztán jóleső fáradtsággal a tagjainkban irány haza. Szuper volt! wink

 

sam_2808.jpg

sam_2809.jpg

tes-20150712--67-.jpg

sam_2818.jpg

sam_2821.jpg

sam_2823.jpg

sam_2827.jpg

sam_2830.jpg

tes-20150712--66-.jpg