Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szarvaskő vára, Döbrönte

2010.08.26

 

A képek önmagukért beszélnek, bár nyilván nem tudják vissza adni sem a valós színeket, sem a tér mélységeit.

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

 

 

Veszprém megye nyugati szélén Pápától délkeleti irányban, az Észak-Bakony lankás dombvidékén, a Bittva-patak völgyében Gannával határosan, Pápakovácsitól és Tapolcafőtől mintegy 6 km-re települt az alig 280 lakosú kis falu.

 

 

 

 

Döbrönte neve a szláv DOBRETE személynévből származik, melyet 1330-ban említ egy oklevél DEBRENTHE néven. A névforma alapján XI. századi település lehetett. Egy határjárás során 1240-ben említik, mint falut, de a régészeti leletek az bizonyítják, hogy a település már a római korban is lakott volt.

 

 

 

Az első történeti feljegyzés az 1300-as évek elejétől való. A vidék, mint az Öreg-Bakony majdnem teljes területe a Csák nemzetségé volt és az ugodi vár uradalmához tartozott. Az ugodi Csákok utolsó férfitagja – a szerzetessé lett Móricz – az 1320 előtti években sorra eladja birtokait, már amit Károly Róbert király, a család és Csák Máté ellenséges magatartása miatt meghagyott nekik. Döbrönte vidékét Tördemici Fehér Pál vette meg, de tovább adta a Szalók nemzetségből való Nempi Hym fiainak.

 

 

 

Az ősükről Himfynek nevezett család előkelő helyet foglalt el Veszprém megyében. A IX. század végén, Dunántúl megszállása után a későbbi Veszprém megye Szalókapjának Ősbőnek szállásterülete lett, így emlékezik róla Anonymus. A honfoglaló nemzetséget azonban nagyon hamar, már a X. században visszaszorította a fejedelmi nemzetség, és Veszprém környékével együtt az Árpádok kezére került. A Szalókok leszorultak a Balaton mellé és nyugatra, a Bakony és a Marcal közötti síkságra, illetve egyes csoportok szerteszóródtak az akkor Magyarország minden részére. A XIII.-XIV. században a Balaton-parti Német Niveg-Neveg völgy, Tagyon, Szentantalfa, Szentjakabfa, Csicsó és Mencshely vidéke, a nyugati Szalók-földje és a Balaton keleti végénél Sóly, Litér vidéke volt a kiterjedt Szalók nemzetség kezében, de mindezekből a birtokokból részesek voltak a Tisza-vidéki és az Eger környéki Szalókok is. A Szalók-nemből származó családok nem viseltek semmiféle magasabb tisztséget, legalábbis nem tudunk róla. Egykori hatalmukat csupán a Himfyek közelítik meg.
Felemelkedésük az Anjouk idejében kezdődött. Nemfi Hym fiai nagybirtokot kaptak Temes és Krassó megyében, majd ők vették meg Csák Mórictól Döbrönte környékét.
A Hym-fiak közül László, Károly Róbert bakonyi ispánja Hölgykő és Csesznek várak királyi várnagya. Testvérének, Pálnak fia, Benedek alapozta meg azután véglegesen a család tekintélyét. Feltehetően kora ifjúságától a királyi udvarban nevelkedett és hamar feltűnt kiváló katonai érzékével. Nagy Lajos király trónra lépésétől kezdve a legnehezebb – és egyben kitüntető – katonai feladatokkal látta el és bőséges birokadományokkal jutalmazta. Ekkor kapta a királytól a Döbrönte melletti Jákótelket.

 

 

 

Az 1760-as években a Devecser melletti középkori Meggyes faluból származó Meggyesi nemesi előnevű Somogyi család lett a környék legnagyobb földesura.. Somogyi Miklós 1761-ben kezdte meg a német zsellérek betelepítését. Azonban nem a régi falu helyén /a mai Ódöbröntén/ osztotta ki a házhelyeket, hanem a mai falu helyén. 1785-ben 261 személyt írtak itt össze, amivel ebben a korban népes helynek számított annak ellenére, hogy  még 1828-ban is pusztának nevezték. A lakóházak száma  142 volt (ma az üdülőtelep ingatlanaival együtt is csak 141 lakóingatlan van), hozzátartozott Ilkapuszta. A lakosság római katolikus vallású, nyelve német volt.
Lélekszáma 1941-ig emelkedett, ekkor érte el a maximumot: 549 lakosából 64 magyar, 485 német anyanyelvű. A kitelepítés során 390 személynek kellett elhagynia az országot, így a falu lakossága jelentősen megfogyatkozott.
A II. világháború után Németországba Drezda és Karlsruhe környékére 390 személyt telepítettek ki, akiknek minden vagyonát elkobozták, így a falu lakossága jelentősen megfogyatkozott. Helyükre az ország több településéről érkeztek új lakosok.

 

 

(Forrás: Döbrönte hivatalos honlapja.)

 

Kép

 

Szarvaskő - Ferenc Tamás grafikája - rekonstrukciós elképzelés

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.