Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Bakony 25km - 2008.03.29.

2009.03.29

 

 

Ez volt az utolsó alkalom, hogy részt vettem a Bakony 25km-es teljesítménytúrán. Már háromszor voltam, és egyre rosszabbul éreztem magam. Évről-évre nő a tömeg, illetve az útvonal már nagyon unalmas. A szervezők néha változtathatnának rajta valamit.

 

A továbbiakban Nagy Ferenc (nafe) túratársunk leírását olvashatjátok:

 

GPS-el mért távolság: 21,4 km; barometrikus magasságmérővel mért összesített szintkülönbség: 495 m.
Reggel a nevezés után, még vártam jó 40 percet a fehérvári túratársak érkezésére (magyar tömeges közlekedési menetrendek csodája). Patrik, Mercédesz és Dominika, az első másodpercben bejelentette igényét a túrabotjaimra, valamint a GPS-re, ami később folyamatos belvillongási témát jelentett számukra. 9 óra körül nekivágtunk a távnak. Az időjárásban sajnos csalódnunk kellett, sehol az ígért szép tavaszi idő. Szemerkélő esőben kezdtük a túrát. Nem sokkal azután, hogy kiértünk Herendről, már el is kapott bennünket az első eső. Jól látszott a dombtetőről, hogy előttünk is, és balra tőlünk is esik. Ettől kezdve, csaknem Csehbányáig így váltakozott az időjárás: Esik, eláll. Levetjük az esőkabátot, újra rákezd. Szerencsére nem volt azért túl nagy eső. Ahhoz viszont elég, volt, hogy a még egyébként sem túl száraz utakat, csúszóssá, ragadós sárossá tegye. Csúszkáltunk rendesen. Az első ellenőrző pontot hamar elértük. Lyukasztás, ruhaigazítás, a gyerekeknek egy kis kalóriapótlás, s máris mentünk tovább. A Lombos-tanyánál kiértünk az aszfaltra, majd tényleg rövidesen lekanyarodva arról, megkezdtük a túra legnagyobb emelkedőjét. Egész jó tempóban haladtunk. Meg is izzadtunk rendesen. Pár nap alatt sokat nőtt a medvehagyma, viszont nem volt olyan illata, mint hétfőn, a Burokvölgyben. A Középső-Hajagon odaértünk, a túra egyetlen frissítő pontjához, ahol a gyerekek megebédeltek, a magukkal hozott elemózsiából, mivel a ponton, csak teát osztottak. Ettől a ponttól kezdve, már inkább dagonyás volt a túra, mint nem. A sár miatt, egy nyiladékban, rövidítettünk pár száz métert, mivel az jól járható volt. Tőlünk jobbra, egy víznyelő barlangot tártak fel.
A piros jelzésre érve kezdett igazán esni az eső, s vált a lejtő csúszóssá. Az Ősbükk közelében Patrik esett is egyet. A Kövecses-tanya közelében olyan mély sár volt, hogy a kisebb gyerekeket célszerű volt vinni, mivel teljesen elázott volna a cipőjük. Ők persze egy cseppet sem haragudtak ezért. A Fodor-tanyai elágazótól, az Öreghálásig egész tűrhető úton talpaltunk, ellenben az ellenőrző pontot nem volt könnyű elérni, a sáros meredek emelkedőn. Megkaptuk, az újabb pecsétet, s irány Csehbánya. Itt a 25-ös és az 50-es táv elágazójánál, megint többen elnézték a piros keresztjelzést. Nemsokára, végre murvás útra értünk, s vége is lett az igazi nagy dagonyának. Később is adódtak sáros részek, de már nem voltak vészesek. A Hosszú-földeken keresztül beértünk a faluba, ahol csaptunk egy kis frissítést. Itt csatlakozott hozzánk két herendi diáklány, akik lemaradtak saját csoportjuktól, és nem voltak biztosak a tájékozódási képességükben. Gyakorlatiasan gondolkoztak.
Beértünk a Torna-patak völgyébe, ahol újabb tavaszi virággal találkoztam. Kis hullámvasutazás következett az utolsó ellenőrző pontig, gyermekvontatással. Két 8-9 éves gyerek, alaposan meg tudja vetni a lábát játékból, ha nem akar jönni. Fölértek egy 15%-os emelkedővel. Vízszintes terepen is szakadt rólam a víz. A Vámos- és Torna-patakot sokkal könnyebben kereszteztük, mint tavaly. Következett az utolsó jobb kaptató. Az út mellett találtunk egy kevés madársóskát, amiből csipegettünk is. Ettől kezdve váltott az időjárás kellemesre. A mezőre kiérve, egy csomó birkát láttunk, amit a gyerekek szerettek volna megsimogatni. A birkáknak nem volt kedvük hozzá, így leléptek előlünk. A gyerekeknek, persze eszükbe jutott, hogy tavaly ezen a szakaszon vittem őket a hátamon, így erre most is sort kerítettünk. Ki nem hagyták volna. Rövid séta után elértük Városlődöt, ahol csacsi etetés és simogatás következett, majd a befutó.
A célban megkaptuk az utolsó pecséteket, az oklevelet és a kitűzőt.
A túra, sár nélkül alapvetően könnyű lenne, de ez megint nem jött össze. Ár/érték aránya, a rosszak közé tartozik. 500/400 Ft-ért oklevél, kitűző, s a Hajagon tea.
A kellemetlen időjárást és a sarat leszámítva, jó hangulatú túrán vagyunk túl. Gyorsan eltelt az idő. Alighanem én is és a két kisebb gyerek is kevésbé fáradt volna el, ha külön megyünk, de az idő sem telt volna ilyen jól.

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Kép

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.